I. rész – Az ElÅ‘zmények
II. rész – Villámsiker
III. rész - Az Aranykor
IV. rész - Visszaesés

Álljon itt a sorozat történetét áttekintÅ‘ cikksorozatunk harmadik része, ami a sorozat legdicsÅ‘ségesebb korszakát, a 4-8. évadot foglalja magába.

Milyen konfliktusokba keveredett a sorozat? Kik a sorozat ikonikus figurái? Mik juttatták a sorozatot a csúcsra? Hogy alakult ki az egyik legnagyobb rajongói bázis? Ki lÅ‘tte le Mr. Burnst?

Megtudhatod, ha tovább olvasol.

A csúcsról indulva

A negyedik évadra a Simpson család a legnépszerűbb műsorok között volt, az animációs sorozatok terén pedig egyeduralkodónak számított. Ez a népes és kitartó közönség annak köszönhetÅ‘, hogy – talán elsÅ‘ként a televíziózás történetében – sikerült érdekes, mégis valószerű elemekkel teli történetekkel elÅ‘állniuk, ahol a kegyetlen, szarkasztikus társadalomkritikát ártatlan rajzfilmes poénok álcája mögé rejtették. Ez az irányzat – mind az alaptörténet, mind a kidolgozottság tekintetében – a negyedik évadtól bontakozott ki igazán.

Az évadkezdés körülményei nagy visszhangot kavartak: az elsÅ‘ két részt már vetítés elÅ‘tt kiküldték a kritikusoknak, és a 8F18 - Streetcar Named Marge c. epizód New Orleansról szóló gúnydalát egy helyi újságíró elÅ‘re leközölte értékelÅ‘ cikkében. A kontextusából kiragadott részlet sértÅ‘en hangzott a déli város lakóinak számára, így heves tiltakozásba kezdtek különbözÅ‘ rádió- illetve tévéműsorokban. Az epizód levetítésekor aztán kiderült: csak egy ártatlan dalbetétrÅ‘l van szó, ám a készítÅ‘k el akarták kerülni a konfliktus továbbgyűrűzését, így a soron következÅ‘ rész tábla-gagjének a „I will not defame New Orleans” (Nem pocskondiázom New Orleans-t) feliratot szúrták be, amit a tÅ‘lük telhetÅ‘ legjobb bocsánatkérésnek tartottak – ezzel az ügy el is ült.

Nem ez volt az egyetlen bulvárincidens a sorozat ezen idÅ‘szakában: a negyedik évad elején Tracey Ullman, a sorozat elÅ‘djének számító rövidfilmek „házigazdája” perelte a Simpson családot, mi szerint az akkori népszerűségében neki és a nevével fémjelzett show-nak is nagy szerepe volt (ebben talán volt is némi igazság). Végül a csatornával kötött külön megállapodás értelmében kapott némi pénzt – töredékét a követeléseinek -, a bíróság a csatorna javára döntött.

A legismertebb „szócsata” azonban az akkoriban elnöklÅ‘ George H. W. Bush-sal, és feleségével, Barbarával szemben alakult ki. A First Lady egy 1990-es interjújában a sorozatot a legnagyobb hülyeségnek nevezte, amit valaha látott. Az írók Marge nevében küldtek egy levelet Bushnénak, amelyben megvédi családját az Å‘t ért vádakkal szemben, Barbara erre egy bocsánatkérÅ‘ levéllel válaszolt, szintén Marge-nak címezve. Azonban itt még nem ért véget a kapcsolat: egy 1992-es propagandabeszédében az elnök kijelentette, hogy az amerikai családot meg akarja erÅ‘síteni, hogy inkább olyan legyen, mint Waltonék, és nem olyan, mint Simpsonék. Az írók ismét gyorsan reagáltak, azonnal legyártottak egy néhány másodperces nyitójelenetet a soron következÅ‘ epizódhoz (a 7F24 - Stark Raving Dad ismétlése ment épp), melyben elÅ‘ször elhangzik az ominózus propagandabeszéd, majd Bart reakciója: „Mi is olyanok vagyunk, mint Waltonék. Mi is a válság végét várjuk” (szerk.: touché). A csipkelÅ‘dés adta végül az ötletet a 3F09 - Two Bad Neighbours c. rész megírására.

Intézményesedés

A következÅ‘ néhány évad során az epizódok szinte mindegyike kultikus jelentÅ‘ségűvé vált a rajongók számára, a show szárnyalt. Ez a korábban már emlegetett körültekintÅ‘ és kivételes írói munkának is köszönhetÅ‘, ám sokan kiemelik, hogy a „Vezérek” (Show Runner) gyakori cseréje megakadályozta a sorozat ellaposodását (a negyedik évad alatt Al Jean és Mike Reiss, az 5.-6. évad alatt David Mirkin, a 7.-8. évad alatt Bill Oakley és Josh Weinstein vezették a sorozatot, a több elÅ‘djük segítségével).

A kezdetben 22, majd az 6. évadtól 25 részes évad legyártása rengeteg energiát emésztett fel, így egyrészt 2 epizódot mindig meghagytak a következÅ‘ évre tartalékként, másrészt megjelentek a különkiadások és válogatás-epizódok a sorozatban (ezért a z írók „bocsánatot is kértek” sorozatos önostorozásukkal).

Ez alatt a dicsÅ‘séges idÅ‘szak alatt is rengeteg díjat nyert a sorozat, ám az igazi elismerés a rajongóktól jött. A negyedik évaddal párhuzamosan kezdték elÅ‘ször nagy mennyiségben ismételni az epizódokat, és a minden hétköznapra jutó Simpson-adag új vallást teremtett. A népszerű új találmánynak, az Internetnek köszönhetÅ‘en az egész országból – sÅ‘t a világ sok más pontjáról is – tudtak értekezni, elemezni, vitatkozni a rajongók a mára legendássá váló alt.tv.simpsons hírcsoporton keresztül. Az éles szemű rajongók gyűjteni kezdték az utalásokat, rejtett poénokat, amit a figyelmes írók egyre nagyobb számban helyeztek el az epizódokban. EzekbÅ‘l az anyagokból jött létre a The Simpsons Archive, ami a sorozat rajongóinak legfontosabb információforrása. Ezt az oldalt még maga Matt Groening is megemlítette egy interjúban, a készítÅ‘k pedig – akkoriban legalábbis – jó kapcsolatot próbáltak ápolni a legelvetemültebb rajongókkal is, a helyzet nehézsége ellenére (többek között errÅ‘l is szólnak az Itchy & Scratchy (Frinci és Franci) epizódok).

Új eszközök

A karakterek megmunkálása szintén ekkorra teljesedett ki: nem voltak többé felesleges, egyszeri szereplÅ‘k, a város összes lakosa valaminek a jelképévé vált – a hozzá tartozó sztereotípiákkal együtt. Így lett az irigylésre méltó szomszédból Ned Flanders, aki a kereszténységet saját viselkedésével jeleníti meg a sorozatban, a kiállhatatlan fÅ‘nökbÅ‘l Montgomery Burns, aki a vidék legnagyobb (és egyben legöregebb) iparmágnása vagy a sarki fűszeres eladójából Apu Nahasapeemapetilon, aki a mindenre képes kereskedÅ‘ket és az indiai bevándorlókat egy személyben képviseli. A különbözÅ‘ származásúak egyébként is kiemelten jelennek meg: gondolhatunk itt az étteremvezetÅ‘ Luigi tökéletes olasz megjelenésére, a mexikói vígjátékok springfieldi fÅ‘szereplÅ‘jére, Bumblebee Manre (Poszméh), vagy a Gazdag Texasi fickó megjelenésére (hogy a tipikus „falusi suttyó” Cletust ne is említsük).

A sokoldalú szinkronhangoknak és a sorozat elsÅ‘rangú zenei aláfestésének köszönhetÅ‘en (ez Alf Clausen érdeme) kiváló lehetÅ‘ség nyílt a zenés betétek szerepeltetésére. Ezt kihasználva az aranykor alatt több sok részben fakad dalra egy-egy szereplÅ‘, és ezek a jelenetek általános népszerűségnek örvendenek (ki emlékezne Apu Kwik-e-Mart siratójára, a KÅ‘vágók dalára, vagy Mr. Burns ruhatárát áttekintÅ‘ dalára). Annyira jól sikerültek ezek a betétek, hogy a 9F21 - Homer's Barbershop Quartet c. részt az éneklésnek szentelték (hiszen Homer és társainak zenekaráról van szó), majd késÅ‘bb a 9. évadban egy teljes válogatás-rész készült a dalbetétekbÅ‘l (5F24 - All Singing, All Dancing). A népszerűségnek köszönhetÅ‘en a dalbetéteket összegyűjtve hanglemezeken is kiadták (eddig 4 ilyen album készült), ezen kívül pedig 2, teljesen új számokból álló nagylemezt is rögzítettek.

Egyszer véget ér…

Noha sok rajongó gondolja úgy, hogy a Simpson család sikertörténete ma is tart, a józanabb vélemények szerint az aranykor a 8. évad végével lezárult. A határvonalat jól jelzi a 9. évad második része (4F23 - The Principal and the Pauper), melyet az egyik leggyengébb epizódnak tartottak akkoriban. Noha az érdekes alaptörténetek, a részletesség, a többrétegű poénok és a humorfajták megmaradtak a továbbiakban is, az alapvetÅ‘ harmónia ezek között már sosem tudott olyan erÅ‘s lenni, mint az aranykorban.
Sajnos azonban ez az idÅ‘szak már több halálesetet is hozott a sorozat stábjában: a legfontosabb veszteség Doris Grau volt, aki többek között a hasonnevű konyhásnÅ‘t szólaltatta meg. Mrs Grau légzéselégtelenségben halt meg 1995 utolsó napján, a 3F10 – Team Homer c. részt az Å‘ emlékének ajánlják. Chris Collins (Å‘ az elsÅ‘ évad alatt kilépett a stábból) is eltávozott az élÅ‘k soraiból még 1994 Júniusában, Å‘ az elsÅ‘ évad néhány jelenetében adta Mr Burns hangját, illetve eredetileg Moe-t szinkronizálta volna, de a végleges verzióban már kizárólag Hank Azariát hallhatjuk.

A folytatásban a 9. évadtól a 14. évadig tartó idÅ‘szakot dolgozzuk fel, érintve többek között a a színvonal lassú esését, az animáció újbóli változását, illetve a vetélytársak megjelenését és elÅ‘retörését is.